Gyümölcsös kert

Egyesületünk kertjei Csíkpálfalván, a Sás kertben vannak egymás szomszédságában.
A Félhektárnyi kertből 15 áron a veteményes- és csemetekert osztozik,  a többi része gyümölcsös.

A gyümölcsösben alma- , szilva-, körte-, dió-, meggyfák vannak, valamint ribizli és egresbokrok.
A gyümölcsöst egy kis patak szeli át, mely a közeli Falbi kutakból ered. Ezek a kutak biztosítják a falu ivóvizét, az el nem fogyasztott víz alkotja a kis patakot.

A kertekben mindig akad tennivaló is és látnivaló is. A kert változásait a gyerekek mindig rövid idő alatt felfedezik.
Megismerik lakóit és tudják, hogy a szomszéd csűrök alatt hermelin tanyázik. A hermelin és a macska hasznos a kertek közelében, jelenlétük a biztosíték, hogy a rágcsálok (egerek, pockok) nem fognak nagyon elszaporodni. Viszont a cicától a kertek madarainak is óvakodniuk kell.

Késő ősszel, tél elején az első hóesés után papír és zsákszövetet csavarunk a fiatal gyümölcsfák törzsére, így védjük a mezei nyúl fogaitól. A nyusziknak, ha kemény tél van, galyakat és szénát szórunk szét a megfagyott havon. Vannak esetek, mikor őzikék nyomaira is bukkanunk a kertünk közelében.
A madarak a tél folyamán a fákon hagyott almákat csipegetik, meg a zsiradékot, amit kikötözünk a fákra.

Tavasszal megszabadítjuk a fákat béklyóiktól és takarítunk, megfigyeljük a méhecskék munkáját a virágokon. Megtanuljuk, hogy a késői fagyok azt jelenthetik, hogy kevés lesz a gyümölcs. A hideg, keleti száraz szeleket sem kedvelik a virágba borult gyümölcsfák. Almafáink általában két évente gyümölcsöznek.
Kora nyáron már lehet sejteni,hogy milyen termésre várhatunk, hacsak jégverés nem éri a gyümölcsöst.

Forró nyarakon a gyümölcsös is locsolásra szorul. Ilyenkor jól jön a kis patak vize.
A gyerekek már tudják, hogy szárazságban a kis gyümölcsfák két három naponta legalább 3o-5o liter vizet igényelnek, a nagyobbak már 7o-15o litert.
Megtanuljuk felismerni, hogy melyek a leggyakoribb betegségek, mik a jellemzőik és  megtanuljuk a védekezési módszerek csínját- binját.

A gyümölcsösben a gyerekek megtanulják, hogy vannak régi erdélyi almafajok melyek íze „enyhén vadabb” (erőteljesebb a savanykás és a fanyar íz ), mint  az utólag, melegebb vidékekről származó betelepített fajtáké.
Régi erdélyi almáink

Cigány alma: "sötétpiros, csaknem fekete szinű, apróbb almafajta. Bizonyosan a sötét színről nevezték így, minthogy a barna arcot is cigányképűnek mondják".(Pallas lexikon szerint). Nálunk ez a fajta alma barnás pirosas, vastag héjú. Az első harmatok után szedjük, ilyenkor az alma édesebb aromát kap és veszít keménységéből. Szerintünk: apró termései oka lehet, hogy rengeteg termést hoz. Ritkásabb termésekkor a gyümölcsök szép nagyra megnőnek.

Batur (batul, batuly) alma: az erdélyi pomológus, Nagy Tóth Ferenc értelmezése és kutatásai alapján a Batur alma az elveszett Batur nevű apátságból származik, ahonnan nevét örökölte, amely Biharban, a solymosi vár szomszédságában (1033-1172 között) létezett és okmányokban is szerepel.  Hát ilyen ősiek az erdélyi almák.

Ponik alma vagy Ponyik alma: e fajta is jellegzetes és ősi erdélyi, fája hatalmasra megnő és nagyon sok almát terem. Bólyai Farkas kedvenc almája volt, sírját is egy ilyen almafa díszíti. Zöldes sárgás lapos almáját késő ősszel, az első harmatok után szedjük. Gyümölcse lédús, télen viasszos bevonatú lesz és ritkán romlik a telelés folyamán.

1999- ben volt kertünk egy része újra telepítve, de már sajnos nem csak ősi fajtákkal.
A holland szakértők, szaporítók mára már nagyon széles kínálattal fogják meg a csemete iránt érdeklődőket. Vannak törpe fajok, élő sövénynek  is nevelhetők.
Kertjeink kisebbek lettek mint elődeinké volt. A fák is kisebbek kell, hogy legyenek. A nagy fák hátránya   lehet  a  gyümölcs szedés nehézsége  a kis növésű fákkal szemben.
Sajnos, kevés nemesítő és szaporító szakértő foglalkozik már a régi erdélyi fajtákkal.
Aki ismeri és ízlelt ilyen gyümölcsöt, biztosan emlékezni fok egyedi ízeikre.

Mindeniknek megvan az egyedi feledhetetlen ízvilága, mely messze túlszárnyalja a nagy bevásárlóközpontokban kínált tömegtermékek megfakult ízét.

Legtöbb ösi erdélyi gyümölcsfaj (föként alma, körte), mára már idös vagy nagyon idös fákon terem.
Tiszteljük, becsüljük Őket, hiszen öseink telepítették, nevelték.
Székelykapus és tornáncos házaink kertjeinek legyenek mindig elmaradhatatlan ékességei.
Szükséges és nemes vállalkozás lenne átmenteni Őket gyerekeink kertjeibe.

Tanítsuk meg Gyerekeinket, hogy a legizletesebb gyümölcs az általunk ültetett fákon terem .